Nem tudom ki hogy van vele, köztünk a párommal, aki most már a férjem, van egy iratlan szabályunk, történetesen az, hogy semmi olyan ajándékkal nem lepjük meg a másikat, amit csak azért veszünk meg, mert kell valami, amivel meg lehet lepni a másikat, vagy mert kell valami, mert szülinap vagy névnap vagy akármilyen ünnep közeleg. Mindig csak olyan dolgot ér venni, ha rettenet olcsó is, aminek értelme van, amit a másik használni is tud.
Nagyon nehéz kritérium ez, főleg olyan helyzetben, amikor tényleg közeleg valami, de ird és mond, nem hiányzik a másiknak éppen semmi, mert ugye üres kézzel az ember mégsem áll ott például a fa alatt, de én ezt mondjuk úgy szoktam megoldani, hogy ha olyan dologra bukkanok, aminek örülne, és használni is tudja, de nem időszakhoz kötött, hanem inkább valamilyen különlegesség, azt megveszem, elteszem és karácsonykor adom oda neki.
Ilyen és ehhez hasonló apró cselek is kellenek, de az tény, hogy így tényleg midig jó ajándékozni, és sokszor még nekem is meglepetés például, hogy mit adok neki ajándékba. Nemrég például arra jutottam, hogy az egyik ajándékot előszedem, ami eltettem neki, mert szülinapja lesz, és nem jut eszembe semmi. Be is volt csomagolva, pedig nem rég vettem neki, körülbelül két hónapja, de már elfelejtettem mi van benne, újra csomagolni pedig nem lett volna kedvem, így még én is meglepődtem, hogy mikor kicsomagolta, egy macbook tok volt a csomagolás alatt.
Ő is nagyon örült neki, mert láttam rajta, hogy tetszik is neki és szeretett is volna ilyet, csak aztán el is felejtette, és még én is meglepődtem, hogy ennyire jó ajándékot hogy találhattam ki két hónapja, és hogy felejthettem el egyáltalán, hogy mi van a csomagolás alatt. Hiába, a házasság butít, tartja egy szerintem teljesen felesleges mondás, hát ha ez így van, akkor biztosan ezért lettem én is ilyen feledékeny. A lényeg hogy a férjem örült, első feleségként átadott ajándékom pedig igazán jól sikerült.