Késő bánat

A kamasz gyerekeket mindig is nagyon nehéz volt kezelni és ez ellen a mi gyerekünk sem kivétel, hát miért is lenne az. Egy ideje elkezdődött a bandázás, a haverokkal való összejárás, de egyelőre még mindig kezelhető a gyerek, legalábbis égészen a múlt hétig nem nagyon történt olyan dolog, amire azt gondoltam, hogy élesebben kellett volna reagálni. Most viszont elő kellett vennünk a következményekkel való játékot, és azt gondolom, hogy jól is csináltuk, mert a gyerek elindult a lejtőn azt tekintve, hogy mennyi mindent megenged magának és milyen módon viselkedik velünk, és a környezetével, de mára azt kell hogy mondjam, hogy észrevette, hogy ez hova vezet és elkezdett végre ezen dolgozni.

Kapott ugyanis év elején egy ipad – et és mindig is elmondtuk neki, hogy ez egy drágább eszköz már, és ha mondjuk összetörik a kijelző, akkor bizony elég sok pénzbe kerül megjavítani, nyugodtan nézzen utána, mert tizennégy évesen már érzi ezeket, és nem fogjuk mi megjavítani, ha baja lesz, hanem bizony az összes spórolt pénze fogja bánni. Úgy tűnt, hogy meg is értette, és azt láttam, hogy teljesen jól kezeli az eszköz körüli dolgokat. Még gondoltam is rá, hogy kellene neki venni valamit, ami azért növeli a védelmet, például egy ipad tok, de hát én sem jutottam el odáig, ebben én is hibásnak érzem magam. Most viszont teljesen felelőtlen módon bánt az eszközzel és mivel nem volt rajta tok, sajnos kellőképp sérült is, úgyhogy vihetjük szervízbe, és bizony ő fogja fizetni, mert nagyon felelőtlen volt és hanyagul bánt az eszközzel. Kicsit én is sarasnak érzem magam, mert tényleg vehettem volna neki egy tokot, de most fog kapni egyet tőlem, ha jól áll a javítás körüli dolgokhoz. Remélem most megtanulja, hogy nem szabad így viselkedni.